"Csak egy kis kanál cukor kell, és lemegy az orvosság..." énekli Mary Poppins. És milyen igaza van. Néha egy kis trükk elegendő ahhoz, hogy a gyerekek megegyenek valamit. Vagy, hogy egyáltalán. Egyenek. Az én kislányom szinte semmit nem hajlandó reggelizni. Egy igazi szendvedés néha vele az evés. Megcsinálok valamit, utána kitalálja, hogy mást kér, nem jó alakban van elvágva a kifli, vagy miután elvágtam, mégiscsak egészben szeretné. És a végén alig eszik belőle. Idegtépő. Sok hűhó, néha semmiért. Egyetlen étel van, amit minden körülmények között megeszik ez a palacsinta, főleg, ha nutella is van mellé, ez az igazi nyerő páros nálunk. Mit nekünk házi eperlekvár, fahéjas vaj vagy ananász chutney. Nutella, az a jó. Jó, gondoltam, ha nutella, ám legyen. De hát azt annyi mindenre rá lehet kenni még a palacsintán kívül. Például banánra. Ha jól elrejtem benne akkor akár almára és körtére is. Így már egy ideje nálunk a következő a reggeli: Egy banánt felkockázok, majd egy kis tálka aljára teszek egy fél evőkanálnyi nutellát erre egy réteg banánt, majd még egy adag nutella még egy adag banán, kicsit elkeverem, de nem túlságosan, és kevés alma vagy körte kockát is közé csempészek. Szigorúan villát adok mellé, véletlenül sem kanalat, így kénytelen a gyümölcskockákat használni, ha ki szeretné mártogatni a csokit. Működik, egy banán és egy negyed alma vagy körte általában elfogy, sőt néha kér még repetát, ilyenkor már többnyire csak gyümölcsöt adok neki a maradék csokihoz.
Egyébként én is szeretem, a legjobb "mogyorókrém", csak tudnám miből van... Egy feltételnek mindenképpen eleget tesz. Finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése