Kezdjük ott, hogy a rendező Lasse Hallström, ugyanaz, aki többek között a Csokoládé című filmet is jegyzi, ami nekem a legjobb ajánlás, mert az egyik kedvenc filmem. Másrészt ez is főzésről, evésről, ízek felfedezéséről szól, amiben sokat bicikliznek, piknikeznek, ráadásul egy festői szépségű dél franciaországi kisvárosban játszódik, pár filmkocka erejéig pedig Párizsban. A producerek pedig Oprah Winfrey és Steven Spielberg - én nem is értem, hogyan kerülhette el ez a film eddig a figyelmünket.
Egy indiából menekült vendéglátásból élő család véletlenszerűn egy gyönyörű dél franciaországi kisvárosban köt ki, ahol beleszeretnek egy üresen álló házba, amelyben korábban étterem üzemelt, ám a tulajdonosok feladták, mert éppen szemközt van Madam Mallory (Helen Mirren) Michelin csillagos étterme, amellyel nem lehet versenyezni. Ám ez cseppet sem riasztja vissza a Kaddam családot, akik bátran megnyitják indiai kifőzdéjüket és a kezdeti nehézségek ellenére egyre népszerűbbé válnak a környéken. Hassan (Manish Dayal), a fiatal indiai fiú, a kedves Marguerite (Charlotte Le Bon) segítségével pedig egyre inkább elmélyül a francia konyhában, ami olyannyira sikerül neki, hogy egészen Párizsig a molekuláris gaszronómia fellegváráig vezet az útja...
Szerelem, gasztro intrika, ízek, kultúrák és szebbnél szebb képek, éppen olyan volt a film, amit vártunk tőle. Sem több, sem kevesebb. Azért számítsunk arra, hogy megéhezünk a jobbnál jobb finomságok láttán, és ha currys csirkét nem is tudunk hirtelenjében elővarázsolni, némi olívabogyó, szárított paradicsom, bor, és sajt nem árt ha közelünkben van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése