Mandulás-répás mini kuglófok sajtkrémes cukormázzal

A sütésben szeretem a pepecselést. Elővenni a formákat. Kikenni vajjal. Kimérni a hozzávalókat, elővenni a porcelán és rozsdamentes keverőtálakat, kanalakat. Porcukorszórót. Nézni a sütő ablakán keresztül, hogyan kel életre a sütemény, ahogy egyre nagyobb, magasabb lesz, úgy tölti be az illata is egyre inkább a lakást. A végén a díszítést, cukormázzal, cukrokkal, csokoládéval. És a fotózást. Idő, türelem, precizitás. Csak így lehet. De éppen ettől kapcsol ki annyira, hogy koncentrálni kell rá, figyelni. És persze a legjobb rész, megenni. Egyedül egy tea mellett, a gondolataimba méllyedve, barátokkal beszélgetés közben észrevétlenül elfogy egy tálcával. Családdal egy jó ebéd lezárásaként. 

Hozzávalók:

• 100 g nádcukor
• 1 3/4 dl olaj
• Két tojás
• 225 g finomliszt
• 3/4 teskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál fahéj
• Egy csipet só
• Fél citrom lereszelt héja
• Fél narancs lereszelt  héja
• 150 g sárgarépa lereszelve
• 100 g mandula vagy dió durvára vágva

A krémsajtos mázhoz:

125 g krémsajt (cserpes natúr krémsajt a legjobb szerintem)

250 g porcukor

Egy evőkanál zöldcitromlé

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Összekeverjük a cukrot és az olajat, majd hozzáadjuk a  tojásokat és alaposan elkeverjük. Ezután hozzákeverjük a száraz hozzávalókat, a lisztet, sót, fahéjat, a szódabikarbónát és a reszelt citrom és narancshéjat, végül a sárgarépát és a mandulát vagy diót. A masszát 12 mini kuglóf vagy muffin formába merjük és 20 perc alatt megsütjük. Ezalatt elkészítjük a cukormázat. A porcukrot átszitáljuk majd simára keverjük a  krémsajttal, a zöldcitrom levével ízseítjük. Amikor kihültek a kuglófok (muffinok) megkenjük a  tetejüket a mázzal, megszórhatjuk őket durvára vágott dióval vagy színes cukorral is. 

Bodzaszörp vehető, vihető

Nemsokára bodzaszörpöt készítek, aki szeretne házi készítésű szörpöt szürcsölgetni, de főzni nincs kedve tőlem vehet.

A Vasárnapi ebéd facebook oldalára írjon privát üzenetet, vagy a szilireka21@gmail.com email címre, aki szeretne szörpöt vásárolni. 

Spárgás rizottó

Legalább annyira várjuk az első spárgás rizottót tavasszal, mint a sütőtökös rizottót ősszel. Finom, egyszerű és könnyű. Guszta. 

Hozzávalók:

• Egy csokor zöldspárga
• 200 g rizottó rizs
• Egy szál póré hagyma
• Két gerezd fokhgyma
• Olíva olaj
• 100 g parmezán sajt
• Három diónyi vaj
• Fehérbor vagy rozé (tavalyi rozé kiválóan alkalmas a célra)

Elkészítés:

1. A spárga fás részét letörjük, egy percre lobogó sós vízbe dobjuk, majd kiemeljük és azonnal hideg vízbe rakjuk, lecsöpögtetjük és karikára vágjuk. Néhány virágot félreteszünk díszítésnek. 
2. A póréhagymát apróra vágjuk és megfuttatjuk olajon, majd rádobjuk a rizst és megpirítjuk rajta.
3. Felöntjük a szobahőmérsékletű borral, majd ha elfő róla, akkor merőkanállal adagoljuk rá a spárga főzővizét és gyakori kevergetés mellett puhára főzzüka  rizst. Mindig éppen csak annyi vizet adunk hozzá, amennyi ellepi és megvárjuk, amíg elfő róla, ezután merjük rá a következő adagot. A második körnél hozzáreszeljük a fokhagymát.
4. Amikor kész, félre húzzuk és hozzákeverjük a  frissen reszelt parmezánt és a vajat, fedő alatt hagyjuk elolvadni, párszor megkeverjük közben.
5. A spárgát belekeverjük vagy a tetejére halmozzuk, a félretett virággal díszítjük. Azonnal tálaljuk.

Sós kifli

Limarától, kitől mástól is sütnék sós kiflit. Ráadásul az új szakácskönyvéből, A házi pékek alapkönyvéből, ami zseniálisan összefoglalja a kelt tészta készítés fortélyát. Olyan könnyűnek tűnik, liszt, víz, só, élesztő - gondolja az ember. Az összetevők nagyjából valóban ennnyiből állnak, de nem mindegy hogyan gyúrjuk, sodorjuk, milyen hőmérsékleten, mennyi ideig kelesztjük a tésztát. Meglepett, hogy nem kell az élesztőhöz feltétlenül cukor, és melegre sem szükséges, sőt bizonyos esetekben kifejezetten nem szabad tenni. Nem csak praktikus tanácsokkal van tele, hanem nagyon szép is a szakácskönyv kivitele, gyönyörű fotók, igényes nyelvezet jellemzi.  Sokat sütök-főzök a blogról is, de mégis más szakácskönyvből, amihez nem kell kinyitni a laptopot, nincs szükség netre, jó érzés, hogy ott van a polcon, bármikor fellapozhatom, kinyithatom és belenézhetek. Egyből a  közepén kezdtem, a sós kiflivel, a kenyér nagyobb kihívásnak tűnik, kicsit összetettebb az elkészítése, előkészítése, de az lesz a következő. Már csak azt nem értem, hogyha ilyen egyszerűen lehet jó péksüteményt készíteni akkor mit csinálnak a pékségekben? Merthogy ezt a kiflit meg sem közelíti a boltban kapható. Sem kinézetre, sem ízre. 

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 2 teáskanál só
• 2 dl víz
• 3 evőkanál tejföl
• 5 dkg olvasztott vaj
• 2,5 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A lisztet tálba szitáljuk és elkeverjüka  sóval. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a vizet, a vajat, a tejfölt és rámorzsoljuk az élesztőt. Én szárított élesztőt használtam, kiválóan megfelelt. A hozzávalókat összegyúrjuk, dagasztjuk, majd kelsztőtálban lefedve háromnegyed órát kelesztjük a recept szerint, én egy rát kelesztettem mire a duplája lett. Ezután kifordítjuk lisztezett gyúródeszkára és kinyomkodjuk belőle a levegőt, ez is egy olyan technika, amit a könyv elején részletesen leír. Lapos korongot formálunk és a tenyerünkkel nyomkodjuk, kiszorítjuk a levegőt belőle. Ezután nyolc egyforma darabra vágjuk és gömbölyítjük őket, majd konyharuhával lefedve negyed órán át pihentetjük őket. Ezután megformázzuk a kifliket. Ez volt az a lépés, ami egyszerűen soha nem ment, akármilyen jól sikerült, mindig nyeszlett, szabálytalan formájú kifliket készítettem. Eddig. Limara egy mondattal megtanított kiflit formázni. Először kerek alakúra nyújtuk a gömböket, nagyjából 20 centiméter átmérőjű kört csinálunk majd csak az egyik irányba elkezdük nyújtani, magunktól kifelé, amíg két miliméter vastag ovális formát kapunk. Majd ezután "Feltekerjük úgy, mintha szivart készítenénk, de közben a két szélét kifelé sodorjuk." Megszórhatjuk köménymaggal, sóval, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk és 25-30 percig hagyjuk kelni őlet, közben előmelegítjüka  sütőt 200 fokra és az aljába vízzel teli fémedényt rakunk. A kifliket hideg vízzel lepermetezzük és 20-25 perc alatt megsütjük. Ha készen vannak, elzárjuka  sütőt, kivesszük a fémedényt és a sütő ajtaját fakanállal kitámasztva még öt percig bent hagyjuk a kifliket. Limara tanácsát követve a kifliket feltekerés előtt megkentem vajjal, így foszlósak, letekerhetőek lettek.

A férjem csak annyit kérdezett, amikor a hétvégi pikniken megettük őket, hogy "Most mit csináltál másképp?" Tulajdonképpen semmit. És mindent. Varázslat. Limara abrakadabrája.

Joghurtos tonhalkrém-mártogatós

Éppenhogy hazaestem, bevásárolni voltam. Ruhákat két gyereknek. Vagy egy órán keresztül válogattam, a kasszánál nyugtáztam, hogy jaj de jó, még éppen hazaérek vacsorára, bár ilyen esetekben hideget eszünk, kenyér, vaj, sajt. Azért ahhoz is jó, ha ott vagyok, felvágni, megkenni, kirakni. Kis kés, a "szivecskés kanál", "másik sajt", "pöttyös tányér" - nem olyan egyszerű ez, ahogy elsőre gondolnánk. Persze, hogy otthon hagytam a bankkártyámat, csak a másik van itt, azon meg fogalmam sincs, hogy mennyi pénz van, ha van rajta egyáltalán. Készpénz szinte sosincs nálam. Mondom a pénztárosnak, aki a legkevésbé megértően vág egy arcot, ő már mindent beütött. Elrobogok a legközelebbi automatához, hogy megnézzem a nálam lévő még egyetemról maradt kártyán az egyenleget. Ahogy benyúlok a  táskámba a tárcámért, megakad a kezem valamin. A bankkártyámon, amit nem otthonhagytam, hanem a legutóbbi vásárlás során, szokás szerint csak bevágtam a kiszsebbe. Jólvan. Vissza a boltba. Mondom mi van. Megint egy arcvágással nyugtázták. Igaz, hogy otthagyok pénzt, nem keveset és rajtam kívül senki nincs a boltban, ráadásul még egy óra van zárásig, de hát így kevesebb idő marad támasztani a pultot. Beütögeti újra a tételeket. Ránézek az órámra. Éppen nem fogok hazaérni. - Mire hazaérek, már a fürdőben csobog a víz, az asztalon kiflimaradékok, nincs kedvem egyedül leülni. Leszedem az asztalt, elpakolok és közben azon morfondírozok, hogy mit egyek, mert azért valamit jó lenne. Így jutott eszembe ez a mártogatós, amit egy pohár vörösborral kiegészítve bevittem magammal a kanapéra, és az esti film alatt szépen megeszegettük. 

Hozzávalók:

• 250 g natúr joghurt
• Egy nagy tonhalkonzerv
• Egy szál újhagyma, a fehér és a zöld rész is beleaprítva vagy snidling
• Só, bors
• Egy diónyi vaj
• Egy petrezselyem csokor fele
• 2 sárgarépa
• Egy fehér répa

Elkészítés:

A joghurtot, vajat és a tonhalat simára leverem, beleaprítom a hagymát és a petrezselymet. Vékony csíkokra vágom a répákat vagy bármilyen zöldséget, uborka, zeller is nagyon finom hozzá, nekem répák voltak otthon. 

Eper lekvár rendelhető

Pár hét és nekilátok eperlekvárt főzni. Ez a kedvenc lekvárom, így mindig nagyon várom ezt az időszakot. Készítek rebarbarás, bazsalikomos, rozmaringos, vaníliás és bodzás ízesítésűt, kizárólag gyümölcs, némi cukor és fűszerek kerülnek a lekvárokba, nem használok tartósítószert és más adalékokat, sem zselésítőt, sűrítőket. Dunsztolással tartósítom őket, valamint az üvegek tetejére celofán kerül és erre szórok egy kevés nátrium-benzoátot, ami a lekvárral nem érintkezik. A képeken a tavalyi és a tavaly előtti lekvárok láthatóak. Az epret rendszerint a piacon szoktam vásárolni, idén egy termesztőtől szeretném rendelni, hogy ne magamnak kelljen 20-30 kiló eper épségben hazaszállításáról gondoskodnom. 

Akit érdekel, az írjon a szilireka21@gmail.com-ra vagy a facebookon a vasárnapi ebéd oldalára privát üzenetet. 

Árak:

Egy kg-os kiszerelés (nagy mézes üveg) 1500 Forint

Fél kg-os kiszerelés (kis üveg)  900 Forint

Eper...

Tegnap ajándékba kaptunk egy hatalmas láda epret. Legalábbis hatalmasnak tűnt, aztán kiderült, hogy mégsem olyan nagy mennyiség, harmada már el is fogyott, pedig huszonnégy órája sincs, még, hogy itt hever az asztalon. A kislányom felállt egy székre és így ette a tálalón lévő ládából, öröm volt nézni. Nem volt hajlandó leülni, nem akarta, hogy felvágjuk, megmosni is alig hagyta. Megértem. Ennél jobb már csak a kertből lenne. Este csak úgy magába ettük. Szép, nagyszemű fajta, korai eper. Vannak mézédes szemek és kevésbé édesek. Egy kis kanál cukorral meghintve tökéletes. Meg egy adag tejszínhabbal, ahogy ma délután ettem, fehér teával. Este meg pezsgővel. Reggelire a zabkása tetejére tettük. És ez így fog menni még egy jó darabig. Nem sokára majd olyan édes lesz, hogy mentával és citromlével kell ízesíteni, már alig várom. Meg azt is, hogy lekvárt készítsek, az első lekvárfőzés mindig eperből van. Még van egy pár üveg tavalyról, csak akkor merem kiüríteni a polcokat, ha közeleg az új szezon, nehogy túl sokáig maradjunk eperlekvár nélkül. Ez a kedvencem és megosztott második helyen lévő barack és a meggylekvár mellett.

Eper tejszínhabbal

A titok a jó minőségű, sűrű házi tejszín, amit alaposan felverünk, majd a félbevágott cukorral meghintett, kis tálba halmozott eperre kanalazunk.

Epres zabkása

50 g zabkását tejben puhára főzünk, hozzákeverünk két deci natúr joghurtot és a tetejére halmozunk tíz szem epret félbe vagy karikákra vágva, cukorral meghintve.

Mit ne tegyünk soha az eperrel? Ne tároljuk hűtőben, ahogy lehetőleg más gyümölcsöt se. Akkora mennyiséget vegyünk, amit egy-két nap alatt elfogyasztunk, mert a hűtés tönkreteszi az illatát és aromáját a gyümölcsnek. 

Vasárnap, vásárnap...

Hideg volt, pedig azt hittük kellemes idő lesz, egész héten sütött a nap, persze hétvégére romlott el az idő. Délelőtt pikniket terveztünk a szabadban, előtte pedig mi lányok, reggel, mielőtt mindenki felébred kicsit a közös szenvedélyünknek hódoltunk. Fáztak az ujjaink a cipőben, a levegő csípte az arcunkat, szorongattuk a táskánkat és óvatosan lépkedtünk a  leterített plédek között. Feszülten pásztáztuk az kirakott kacatokat, tudtuk hogy kincsekre bukkanunk, csak idő kérdése és feltűnik, amit keresünk. Koszos porcelán babák, lyukas edények, egy-egy hátramaradt hagyaték ömlesztve kiszórva. Kiszámoltuk, hogy éppen egy éve voltunk ketten így el, a vásárban nézelődni kicsit. Akkor még csak egy gyerek anyukája voltam, és azt hittem, hogy majd hetente megyek, ha beköszönt a jó idő. Nem voltam azóta sem. Vagy rossz volt az idő, vagy terhes voltam, vagy nem voltunk itthon. Valami mindig volt. Pedig milyen jó. Kimenni a füstös, mindenféle szagot, ízt, zajt árasztó kavalkádba és válogatni, alkudozni, kincsekre lelni. Ami másnak már szemét, nekünk kincs. Egy rozsdás tejes bödön, ráadásul fehér. Egy szép pöttyös kancsó. Szépséges rózsás, míves szélű Zsolnay tányérok hevernek a földön, a porban, szakadt pokrócokon, négyszázért adja, alább nem megy, előre kiköti. Átmegyünk az állatokhoz, puha, pelyhes kislibák, nyuszik, egy autó csomagtartójában egy kutyus játszik egy rongy sarkával. Szeretem ezt az illatot, amit az állatok árasztanak, lehet, hogy másnak büdös lenne, engem a gyermekkoromba repít vissza, a mélykúti nyarakhoz, a nagymamámhoz. Akiből ez maradt. A rózsás készletek, a lecsempült szélű pöttyös bögrék és egy tésztagép. Vonzalom a régi, rusztikus tárgyak iránt, amelyek nekem nem egyszerű kacatok. Mesélnek, történetük van, felbecsülhetetlen értékük. Már valakié voltak, valaki megvette, ajándékba adta, kapta, szerette, megőrizte nekem. Úgy vigyázott rá, talán nem is használta, hogy egyszer, az én otthonomban helyet kapjon és vele együtt a régmúlt. Egy nagymama, aki a szép Zsolnay-t nászajándékba kapta és csak ünnepekre vette elő a vitrinből, amikor az egész család meglátogatta.  Egy bácsi, aki reggelente vette a kabátját, botját, füttyentett egyet, amire a hátsó udvarból előgurult egy kis kövér tacskóforma keverék kutyus és együtt mentek tejért a bödönnel.  Menet közben dudorászott  és arra gondolt, hogy milyen jó lesz hazaérni, letenni az asztalra a frissen fejt még meleg tejet, hogy fognak neki örülni az unokája, mikor felébred. Egy kislány, aki minden reggel a az aranyszélű kékpöttyös bögréből itta a tejét. Egyszer, mikor a cicával kergetőztek lesodorta az asztalról és letört egy darabja, de továbbra is az maradt a kedvence, még egyetemista korában is, amikor meglátogatta a mamát, abból itta a kávét. - Kacatok vagy kincsek? Baj az, ha  ott az idő ujjlenyomata rajtuk?  Szerintem nem. Szeretem amikor a múlt és a jelen összeér. 

Elfáradunk. Már nem is bírunk több dolgot az autóig cipelni. - Mit együnk? Már éhen halunk fél hétkor eljöttünk otthonról, a férjek otthon várnak minket reggelivel és az összesen három gyerekkel. Már hív is az enyém, hol vagytok, a baba sír, szerinte szopizni akar, nem kell neki az üveg. Persze. Megyünk. Máris indulunk. A tejesnél veszünk túrót, tejfölt, egy másik árusnál szaggatott kockatésztát, zsírszalonnát, libatepertő meg van otthon, kacsazsír is. Meg is van az ebéd. Túróscsusza. Jól illik a tegnapi vöröslencse krémleveshez és marad időm beszélgetni is a vendégekkel. Persze nem sok, mert a gyerekek felváltva akarnak valamit, vagy összevesznek, vagy ha béke van beütik valamijüket, amire puszit kell adni. Közben figyelem a tésztát, a fiúk hulla fáradtak az egy órás gyerekvigyázástól, mi boldogan csevegünk a  konyhában, mosogatom a  vásári portékát, csöpögtetőben száradnak a tisztára mosott porcelánok. Zajos. Nyüzsgős. Sok mindenre kell figyelni egyszerre. Néha túlságosan is. Mégis jó,  olyan életszagú. Néha nem látom a zsivajban, és a tennivalók között, de valójában ez az, amire vágytam. Mert abban fáradok el, hogy van kinek enni, inni puszit adni. Van kire rászólni, van kivel beszélgetni. Ezért amikor végre mindannyian leülünk a gyerekek miatt elővigyázatosan viaszosvászonnal leterített asztal köré, amit a reggel vett Zsolnayval terítettem meg, nem vagyok ideges, még csak feszült sem. Mert tudom, hogy a helyemen vagyok. A vasárnapi ebéd mellett, körülvesz a család, a barátok, a sült szalonna illata, lábamnál a kutya matat, a leves már a terítőn, pedig még el sem kezdtük. Jó ez, gondolom és mosolygok, a férjem nem érti, hogy min. Szeretne már enni végre, és a délutáni pihenő jár a fejében, amikor mindenki ágyban lesz vele egyetemben. De én tudom, a titkom. Ahogy a csempe szélű bögréimnek is, amire elnézően csak a fejét csóválja. 

Sült tarja spenóttal, spárgával és zöldfűszeres újkrumplival

Ami szezonális, az a legelérhetőbb, legegészségesebb, legolcsóbb. Legjobb. Abból a legkönnyebb ízletes és tápláló ételt készíteni, hiszen a jó alapanyagot nem kell agyon főzni, sütni, pucolni. Ha mindig az kerül az asztalra, aminek szezonja van, nem kell sokat gondolkozni mi legyen az ebéd, vacsora, és változatos konyhát vihetünk minden különösebb megerőltetés nélkül, hiszen hetente jelennek meg az új zöldségek, gyümölcsök a standokon. Én ilyenkor variációkat készítek a kedvenceimmel, számtalan formában kerülnek újra és újra az asztalunkra, nem lehet megunni, hiszen csak pár hét az egész, annál is inkább ki kell élvezni és enni, enni, enni, amíg van. Amíg jó.

A tavasz ízei, spenót, srárga, újkrumpli, újsárgarépa, fehérrépa, ceruzabab. Akkor a legfinomabbak, ha az ember a lehető legkevesebbet csinálja velük, és minél frissebb formában kerül az asztalra. Mit ne csináljunk vele? Ne mossuk agyon. Ne hámozzuk meg, elég ha a krumplit finoman lemossuk egy szivaccsal vagy kefével. A spárgának le kell törni a fás részét, ahol könnyen eltörhető, ott kell eltörni, egy pattintás az egész. Ha feszegetni kell, erőlködni, akkor még feljebb kell eltörni. Általában 3-4 centiméter dobódik ki, a többi ehető, szárastul, virágostul, lehetőleg 1 perc főzés után, barna vajban megforgatva. A krumplit nem kell sütni, csak forró vízbe dobva pár percet főzni, vagy párolni. A spenótot is elég blansírozni, véletlenül se főzzük agyon. Ugyanezek vonatkoznak az új sárgarépára és fehérrépára. Nem kell meghámozni szintén elegendő alaposan megmosni. Kevés olívaolaj, citrom, zöldfűszerek, vaj - nem is kell más ahhoz, hogy lakomát rendezzünk belőlük. 

Ez az ebéd friss, szezonális alapanyagokból van, és háromnegyed óra alatt könnyedén elkészíthető, még talán egy könnyű desszert is belefér, mialatt a hús sül a sütőben...

Elkészítés

Tarja:

Az ujjnyi vastag szeleteket egy sütőtálba fektetjük, bedörzsöljük reszelt fokhagymával, olívaolajjal, borsozzuk, sózzuk és rozmaring ágakat fektetünk rá. Lefedjük alufóliával és 40 percen keresztül sütjük 200 fokon, majd levesszük az alufóliát és még 10-10 percig sütjük 180 fokon mindkét oldalát. Ha kész kivesszük és alufólia alatt hagyjuk hűlni negyed órán keresztül.

Spárga

Letörjük a fás részeket a szárakról, majd lobogó sós vízbe dobjuk egy percre, ezután rögtön jéghideg, vagy jeges vízbe rakjuk. Ezután óvatosan száraz papírtörlőre fektetjük, megszárogatjuk és barna vajban megforgatjuk egy serpenyőben.

Spenót

Megmossuk és szárastul mindenestül húsz másodpercre lobogó vízbe dobjuk. Egy szűrőkanál segítségével óvatosan kiemeljük, és jéghideg vízbe rakjuk, majd kinyomkodjuk és meglocsoljuk olívaolajjal, reszelünk rá fokhagymát, megszórhatjuk friss szerecsendióval és borssal is. 

Újkrumpli

A kisebb szemeket hagyhatjuk egészben, a nagyobbakat félbe vágjuk, vagy harmadoljuk és sós vízbe pár perc alatt megfőzzük és rögtön jéghideg vízbe rakjuk. Megszórjuk friss, apróra vágott zöldfűszerekkel, bazsalikommal, majorannaval, oregánóval, kakukkfűvel, korianderrel, zsályával, rozmaringgal, petrezselyemmel, bármit rakhatunk rá és meglocsoljuk olívaolajjal. 

Joghurtos spenót

A kisfiam keresztelőjén az egyik legnépszerűbb a joghurtos spenót volt, pedig meg voltam győződve róla, hogy a salátákra majd senki rá sem fog nézni, éppen ezért nem is készítettem túl nagy adagot. Olyannyira nem lett igazam, hogy szempillantás alatt elfogytak, én is éppen csak kóstolót ettem belőle. 

Hozzávalók:

• 50 g pirított fenyőmag
• 60 dkg friss spenót
• 500 ml natúr joghurt
• Három gerezd fokhagyma
• bors, szerecsendió

Elkészítés:

A spenót leveleket alaposan átmosom, nagyobb adagoknál be szoktam fogni a babakádunkat, mert zuhany alatt egyébként is szebben lemosható. Majd letépkedem a szárukat, a nagyobb leveleket a középső erezetről is leválasztom. Ezután csíkokra vágtam a leveleket és két gerezd reszelt fokhagymával együtt olívaolajon fedő alatt megfonnyasztom, borsozom és friss szerecsendiót reszelek rá. Miután készen van szűrőbe rakom és hagyom egy tálba jól kicsöpögni, a végén a kezemmel is jól átnyomkodom. A joghurtot kikeverem még egy gerezd reszelt fokhagymával és összekeverem a spenóttal. Tálaláskor megszórom a tetejét pirított fenyőmaggal. 

Mese a húsvéti csokitojásokról...

"Gyerekkoromból emlékszem rájuk: a párizsi chocolaterie-kre, kosarakba rakott, fényes papírba burkolt tojásaikkal, a polcokon sorakozó nyulakra, tyúkokra, harangokra, marcipángyümölcsökre, a marron glacéra, az amourette-ekre, az aprósüteménnyel, karamellával megtöltött aprócska fészkekre és még ezeregy cukrozott, varázsszőnyegen odaröpített csodára, amelyek jobban illettek volna egy arábiai háremhez, semmint a passió komor fenségéhez.

Még emlékszem, mit mesélt a mamám a húsvéti csokoládéról. Pénzünk soha nem volt erre a sok finomságra, de azért mindig megkaptam a magam cornet-surprise-ét, a húsvéti ajándékokkal megrakott papírtölcsért: volt benne aprópénz, papírvirág, élénk színekkel kifestett kemény tojás és egy évről évre változatlan, gondosan megőrzött, csibékkel, nyuszikkal, boglárkák közt mosolygó gyerekekkel díszített színes kartondoboz, a mélyén parányi csomag celofánba csavart mazsolás csokoládédrazséval. Minden szemet hosszan, türelmes élvezettel kellett elszopogatni azokon a városok között megosztott hosszú éjszakákon, amikor a redőnyök résein túl szállodacégérek neonizzása pislákolt, és az árnyékos csendben csak anyám lassú, halhatatlannak tetsző lélegzése hallatszott.

Azt mondta: nagypéntek előestéjén a harangok az éj leple alatt elhagyják a templomtornyokat, és varázsszárnyakon Rómába szállnak.

A fiú bólint, arcán a cseperedő gyerekek félig tiszteletteljes, félig hitetlen kifejezésével.

 Ott aztán felsorakoznak a csupa aranyba és fehérbe öltözött, süveges, arany botos pápa előtt: nagyharangok és kisharangok, clochette-ek és súlyos bourdonok, csengők és csengettyűk és dó-ti-dó-mi-szók, és türelmesen várják, hogy a pápa megáldja őket.

Anyám el volt telve ezzel az ünnepi gyermekmesével; a szeme tágra nyílt az elragadtatástól, ahogy felidézte a sok képtelenséget. Minden mese elbűvölte – Jézus, Eostre istennő és Ali Baba egyaránt; beleszőtte a maga népi regéit hitének csillogó kelméjébe. Kristályokkal való gyógyítás és csillagképek közti utazások, idegen bolygókról érkezett, sötét szándékú lények és rejtélyes öngyulladási folyamatok – anyám mindben hitt, vagy legalábbis úgy tett, mintha hinne.

És a pápa sorra megáldja mindegyiket, egészen az éjszakába nyúlóan, miközben a francia templomtornyok húsvét reggeléig üresen, némán várják, hogy a harangok visszatérjenek.

Én, a lánya pedig tágra nyílt szemmel hallgatom e bűbájos apokrifákat, a Mithrasról és a délceg Baldurról, Oziriszről és Quetzalcoatlról szóló meséket, amelyeket más mesék szőnek át: repülő csokoládékról, repülő szőnyegekről, a sokkezű istennőről, Aladdin csupa kristály csodabarlangjáról meg arról a másik barlangról, amelyből Jézus három nap múltán kiemelkedett, ámen, abrakadabra, ámen.

És az áldások mindenféle formájú és ízű csokoládévá változnak, a harangok pedig a fejükre állnak, hogy a csokoládé beléjük férjen. Így repülnek egész éjszakán át, és amikor húsvét vasárnapján visszatalálnak tornyaikba, ismét megfordulnak, és himbálózva kongatják világgá örvendezésüket.

Harangok mindenütt: Párizsban, Rómában, Kölnben, Prágában. Reggeli harangok, halottsirató harangok s mind a többi: a változásokat hírelve kísérik végig száműzetésünk éveit. És a húsvéti harangok, amelyek oly erősen szólnak az emlékezetben, hogy beléjük sajdul az ember füle.

A sok csokoládé pedig a harangzúgás közepette száll a levegőben, a mezők és a városok fölött. Van köztük, amelyik földet érve összetörik. De a gyerekek fészkeket készítenek, és magas ágakra helyezik őket, hogy felfogják a hulló tojásokat, csokoládétyúkokat, – nyulakat, a pralinét, a karamellát, a cukrozott mandulát…Jeannot csillogó szemmel fordul felém.

Szuper – mondja fülig érő vigyorral.

– És ez a mese arról, hogy miért kaptok húsvétra csokoládét.”

Részlet Joanne Harris: Csokoládé című könyvéből

Húsvéti tojásfészek

A húsvéti locsolóknak lehet kedveskedni ezekkel a kis csokis gabonapehely fészkekkel. Mi is nekik csináltuk, bár egyelőre a papák, és az egyszem nagybácsi áll sorba érte.

Hozzávalók:

• 100 g gabonapehely
• 200 g tejcsoki
• 25 g étcsoki
• 40 g vaj
• színes cukormázas mandula vagy csokitojások

Elkészítés:

A csokit felolvasztjuk a vajjal, durvára törjük a gabonapelyhet és összekeverjük vele. Majd várunk egy kicsit, hogy ne legyen olyan forró, majd kézzel fészkeket formázunk és egy sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk őket. Mindegyikbe 3-4 tojást helyezünk, mielőtt teljesen megszilárdul. 

Húsvéti reggeli

A Húsvétot majdnem annyira szeretem, mint a karácsonyt. A tavalyi ünnepen valahogy minden olyan tökéletes volt. Ragyogó napsütés, reggeli futás az öcsémmel a szántóföldek között, pihenésképpen láblógatás egy vadászlesről, még egy őzet is láttunk és meglestünk egy gólyát békavadászat közben.  Ellátogattunk a Kaba farmra, ahol alig egy napos kis kecskéket tarthattunk a kezünkben, óriási élmény volt. Egy nagyot bicikliztünk az ébredező természetben, ahol még jórészt minden kopár, de már ott az ígéret a feltámadásra. Egy-egy virágba borult gyümölcsfa, vagy az erdő alján előbukkanó ibolya ligetek láttán tudom, hogy egy kettőre kitavaszodik. Igazán. És jön a labdarózsa, az aranyeső és az orgona, a nefelejcs és a gyöngyvirág. Sokan azt mondják milyen jó azoknak, akiknél mindig nyár van, vagy huszonnégy fok. Én szeretem a négy évszakot. Az állandóságban lévő folytonos változást, a megújulást, az örök körforgást. A tavasszal jön el az igazi új év, ami tele van titkokkal, vajon mi vár ránk? Tavaly ilyenkor még egy másfél éves anyukája voltam, idén pedig itt a tíz hetes kisfiam, aki akkor még csak a gondolatainkban volt. Most meg már a kezemben van, gügyög és mosolyog. Az élet szép. 

- Nálunk a Nagyszombat már a húsvéti ünnep jegyében telik, ilyenkor vagyunk itthon, szűk családi körben, vasárnap és hétfő nagycsaládos körben telik. Azért is alakult így, hogy a szombat már ünnep, mert én is szeretek az asztalra tenni ünnepi ételt, igazi húsvéti fogásokat és nem csak a tortát sütni a nagyszülők ebédjéhez. Két pici gyerek mellett persze nincs lehetőségem túl sok időt a konyhában tölteni, a bárányt meghagytam a mamáknak, szerencsére a kedvenc pékségemből hozott kalács olyan, mintha ittthon sütöttem volna, idén a sonka főzés maradt nekem. És persze a reggeli, amit mindig alig várok, mrá hétkor nézegetem az órát, hogy nem kellene-e már felkelni és nekilátni...

Ez a reggeli húsz perc alatt összerakható. Előző este pirítsuk meg a  fenyőmagot, hogy azzal ne menjen már az idő és ne kelljen plusz serpenyőt elővenni. Szerettem volna spárgát készíteni de a piacon alig kapni, elvétve találtam néhány köteget, de egyelőre horribilis az ára és a kinézete sem az igazi még. Így zöldbabot választottam helyette, barna vajjal meglocsolva tökéletesen illett a spenótos-fenyőmagos tükörtojás mellé.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• Két marék friss spenót levél
• 25 g fenyőmag
• egy gerezd fokhagyma
• Kevés parmezán

A barna vajas zöldbabhoz:

Egy marék zöldbab, 50 g vaj

Elkészítés:

Felteszünk vizet forrni, ezalatt a spenótot megmossuk, és letépkedjük a szárát. A fokhagyma gerezdet lereszeljük és megfuttatjuk olívaolajon majd rádobjuk a leveleket és rövid idő alatt megfonnyasztjuk, félre húzzuka  tűzről. A vajat fehér aljú lábasban megbarnítjuk, leszűrjük róla a darabokat és félre tesszük. A zöldbabot beledobjuk a lobogó sós vízben és pár perc alatt megfőzzük, majd jéghideg vízzel teli tálba dobjuk, és ha kihűlt papírtörlőre fektetjük és óvatosan szárazra töröljük. A sepnótos serpenyőt visszatesszük a tűzre és beleütjüka  tojásokat, rá reszeljük a parmezánt és amikor majdnem kész rászórjuk a pirított fenyőmagot. Ezalatt egy serpenyőben átforgatjuk a barna vajban a zöldbabot.

Nagyon Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!