Az eperlekvár nálunk igazi különlegességnek számított, ugyanis otthon mindig kevesebb volt belőle, mint amennyit meg bírtunk volna enni. Bár minden évben kaptunk jó pár üveggel a nagymamámtól, de sajnos olyan hamar elfogyott, hogy mire eljött a következő évi eperszezon már csak távoli emlék volt csupán. Talán ennek a gyerekkori eperlekvár nélkülözésnek köszönhető, hogy amikor eperszezon van kiló számra hordom haza és főzöm be, és nagy elégedettséggel tölt el a polcokon sorakozó sok üveg látványa, mert tudom, hogy nem csak bőven ki fog tartani jövő tavaszig, hanem még marad is belőle. A lekvárfőzés lélekmelengető dolog a hűvös, borongós nyári napokon, amikor csak a naptár szerint van nyár, de mi legszívesebben befűtenénk vagy az egész napot egy pléd alatt kucorogva töltenénk. Ahelyett, hogy a rossz idő miatt sopánkodunk, tekintsük ajándéknak, hiszen így legalább nem kell negyven fokban a konyhában megfőni a lekvárral együtt. Kössük fel a kötényünket, rakjunk be valami kellemes zenét, és a lekvárt kavargatva, dudorászva hamar el is fogunk feledkezni arról, hogy mi mindent csinálhatnánk, ha jó idő lenne.
Hozzávalók:
- Hat kiló eper
- Egy kiló rebarbara
- Egy kiló cukor
- Két nagy citrom
- Nátrium benzoát
- Friss fűszernövények: rozmaring és bazsalikom
- Egy rúd vanília
- Egy kis darab gyömbér
- Befőttes üvegek, 5-6 nagyobb vagy 10-12 kisebb (nekem 10 különböző méretű üveg lett)
- Befőttes gumi
- Méretre vágott fólia vagy celofán
- A száraz dunszthoz plédekre és egy dobozra, amibe belefér az összes üveg
A jó hangulathoz:
1.A lekvárfőzést azzal kezdem, hogy előkészítem az üvegeket, meleg-mosogatószeres vízben elmosogatom őket és a forró lekvárosüvegek számára előkészítem a száraz dunsztot, egy kosarat vagy dobozt kibélelek plédekkel, takarókkal.
2.Az epret egy nagy tálban óvatosan megmosom, kicsumázom, majd feldarabolom és egy nagy lábosban felrakom főni. Amikor már kevés levet engedett, akkor elkezdem hozzáadagolni a cukrot, a mennyiség nem határozható meg pontosan, annyit rakok bele, amennyit ízre elégnek találok, ez függ attól, hogy a gyümölcs mennyire édes és, hogy milyen fűszereket használok az ízesítéshez. Hét kiló gyümölcshöz általában egy kiló cukorra van szükségem. A jó lekvár folyik, nem áll meg az üvegben a dzsemfixtől, hanem a főzéstől, magától a gyümölcstől és bizony nincs mit tenni, a cukortól lesz sűrű. A dzsem alapvetően finom dolog, de a lekvár, ami dzsem szerű lesz, nem az. Nem használok citromsavat, helyette kifacsarom egy vagy két citrom levét és azt teszem bele. A rebarbara savanykás íze jól megy az eperhez és nagyon szép élénk piros színt ad a lekvárnak. Amikor a lekvár készen van, belemerem az üvegekbe, egy fóliával lezárom őket, majd erre teszek egy kevés nátrium benzoát-ot és ezután tekerem rá a tetejét és teszem a szárazdunsztba, így nem érintkezik közvetlenül a lekvárral mégis jól tartósítja. Az eper lekvár készítésekor minden évben megijedek, hogy nem fog besűrűsödni, elrohanok a boltba és veszek dzsemfixet, de még sosem volt rá szükségem mert eddig minden alkalommal végül tökéletes állagú lekvárt kaptam. Amikor elkezd hűlni akkor látszik igazán, hogy milyen állagú lesz, nem kell megijedni, mert ami a forrón folyós, az hidegen pont jó lesz. Mikor már teljesen készen van egy botmixerrel kicsit beleturmixolhatunk ez is sűríti, de ne vigyük túlzásba, hogy megmaradjanak az eperdarabok benne. Az ízek is hidegen jönnek ki a legjobban, ezért miután megfőzöm, kiveszek egy kis adag kóstolót és este és reggel is megkóstolom, ízlelgetem, majd másnap újra rottyantok rajta egyet és ha szükséges teszek még bele cukrot és fűszereket. Melegen édesebbnek tűnik, mint hidegen kóstolva, ezért gyakran kell még kicsit cukrozni. A cukormentes lekvárokat nem szeretem, szerintem a lekvárnak édesnek kell lennie, de általában mézzel vagy nyírfa cukorral édesítem, hogy egészséges legyen.
3. A rebarbarából és eperből álló alaplekvárt körülbelül egy órát szoktam főzni, de a főzési idő is függ a gyümölcstől, majd kisebb lábasokba szedem, különféle fűszerekkel ízesítem, és azokkal is hagyom, hogy egyet rottyanjon mielőtt átmerem az üvegekbe. A kedvencem a rozmaringos eperlekvár, két kiló gyümölcshöz egy-két ág rozmaringra van szükség. A leveleket leszedegetem és felaprítva a lekvárba keverem, de utólag, az üvegbe is rakhatjuk őket.
A másik jól bevált recept a vaníliás eperlekvár, két kiló gyümölcshöz hozzáadom egy rúd vanília kikapart magját. A chili&vanília gyömbéres epres-almás pitéje ihlette az idei lekvárom vaníliás ízesítését. Fél citrom kifacsart levéhez lereszeltem egy centi gyömbért, egy citrom héjját, és a vaníliával együtt a lekvárhoz kevertem, nagyon finom lett a végeredmény, éppen, mint az említett pite tölteléke.
A bazsalikomos eperlekvárt már régóta szerettem volna kipróbálni, ezt egy teljesen biztos ízpárosításnak tartom, így nem vállaltam nagy kockázatot vele, az eredmény mindenben megfelelt a várakozásaimnak. Két kiló gyümölcshöz egy nagy marék apróra vágott bazsalikom levél szükséges, ezt is rakhatjuk akár utólag az üvegekbe, de még intenzívebb lesz az íze, ha egyet rottyan vele a lekvár.
4. A végén, mielőtt kimerném a lekvárt, berakom az üvegeket a sütőbe, és 100 fokon kiszárítom és csírátlanítom őket. Kisebb lábosban pár ujjnyi vizet forralok és ebbe állítom bele a sütőből kivett forró üvegeket és a lekvár is forrásban van még, amikor egy tölcsér segítségével kimerem. Ez a legbiztosabb és legtermészetesebb tartósítási módszer, így elég, ha a nátrium benzoát csak az üvegek tetejére kerül egy réteg fólia és a kupak közé és nem érintkezik közvetlenül a lekvárral.
5. A forró üvegeket azonnal beleteszem az előkészített dunsztba szorosan egymás mellé, jól betakargatom őket és ebben dunsztolom 3-4 napig őket, aminek a lényege a melegen tartás, hogy elpusztuljanak a baktériumok, amelyektől megromolna a lekvár. Ha van hely az ágynemű tartóban, a végén betehetjük abba is a dobozt. Fontos, hogy mindent előkészítsünk előre, mert gyorsan kell dolgozni, hogy a lekvár ne hűljön ki és minél forróbb állapotban kerüljön a dunsztba.
4. A végén, mielőtt kimerném a lekvárt, berakom az üvegeket a sütőbe, és 100 fokon kiszárítom és csírátlanítom őket. Kisebb lábosban pár ujjnyi vizet forralok és ebbe állítom bele a sütőből kivett forró üvegeket és a lekvár is forrásban van még, amikor egy tölcsér segítségével kimerem. Ez a legbiztosabb és legtermészetesebb tartósítási módszer, így elég, ha a nátrium benzoát csak az üvegek tetejére kerül egy réteg fólia és a kupak közé és nem érintkezik közvetlenül a lekvárral.
5. A forró üvegeket azonnal beleteszem az előkészített dunsztba szorosan egymás mellé, jól betakargatom őket és ebben dunsztolom 3-4 napig őket, aminek a lényege a melegen tartás, hogy elpusztuljanak a baktériumok, amelyektől megromolna a lekvár. Ha van hely az ágynemű tartóban, a végén betehetjük abba is a dobozt. Fontos, hogy mindent előkészítsünk előre, mert gyorsan kell dolgozni, hogy a lekvár ne hűljön ki és minél forróbb állapotban kerüljön a dunsztba.
A lekvárfőzés nagy pillanata a kóstoló, nálunk ez általában másnap reggel jön el, amikor már teljesen kihűlt és jól összeálltak benne az ízek. Én vajas kenyérrel szeretem a legjobban, friss, belül még meleg kenyérrel, alá egy réteg tejszínes házi vajjal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése