A francia nők nem híznak és nekünk sem muszáj

Szülés után hamar (na jó rögtön) szerettem volna visszanyerni az alakomat, ami igazából nem volt akkora kihívás, mert a terhesség alatt 10 kilót szedtem fel, de két héttel a kislányom születése után gyakorlatilag semmi nem volt már belőle, hiszen jórészt a baba, a magzatvíz és a szervezetem által visszatartott víz jelentette ezt a súlytöbbletet. Őszinte szerettem volna lenni magamhoz, így beláttam, hogy tulajdonképpen sosem voltam elégedett az alakommal és nem a terhesség miatt érzem magam rosszul a mérlegen. Ezen most nyilván méltatlankodni fognak, hiszen sok nő szeretne 55 kiló lenni, de én 52 szerettem volna (azért azt tegyük hozzá, hogy mindössze 162 centiméter magas vagyok), és ez a plusz három kiló választott el attól, hogy igazán jól érezzem magam a bőrömben. Világéletemben sportoltam, ez nem lehetett gond, így a táplálkozásomban kezdtem el keresni az okokat. Nagyon szeretek enni, a nagyon, talán nem is eléggé kifejező. Az ízek a szenvedélyem, a sütés-főzés, nagyon szeretek étterembe járni, ételeket, alapanyagokat, fűszereket vásárolni - egyszóval mindent, ami az evéssel kapcsolatos. Így azért nehéz a versenysúlyomat megtartani, tizenéves korom óta folytonos küzdelmet is jelentett. Alapvetően sokat sportoltam és odafigyeltem az étkezésemre, de mindig voltak kilengések, mert nem bírtam hosszú távon az "odafigyelést", ami nálam azt jelentette, hogy bizonyos dolgokat megvonok magamtól. A kilengést lelkifurdalás követte, majd még több sport, újabb megvonás és így tovább. Nem hangzik jól, nem is volt túl élvezetes, vagy jót ettem vagy jól éreztem magam a bőrömben, a kettőt nemigazán tudtam összeegyeztetni. Szülés után elhatároztam, hogy véget vetek ennek, egyrészt az élet túl rövid ahhoz, bármit is megvonjak magamtól,  másrészt szeretnék úgy kinézni, ahogy valóban jól érzem magam, és nem folyton ezen a pár kilón aggódni. A fogyókúrákat nem nekem találták ki, aki igazán ínyenc szerintem képtelen hosszabban az egyhangú táplálkozásra, és nem a kalória tartalom alapján fogja kiválasztani, hogy mi kerül a  tányérjára. Én inkább próbáltam kiiktatni vagy minimálisra korlátozni bizonyos ételeket, nem vagy csak nagyon ritkán ettem édességet, kenyeret és még néhány ellenségnek tartott dolgot, aminek az lett a vége, hogy, amikor egyszer-egyszer engedélyeztem magamnak, na akkor aztán jól belaktam belőlük, és innen már ismerős: lelkifurdalás, megvonás, még több sport, újabb megvonás... Vagy olyan szabályokat állítottam fel, hogy például este már nem eszem szénhidrátot vagy fehér lisztet. Próbáltak már jót vacsorázni csak zöldségekből? Vagy finom croissant-ot vagy tésztát enni teljes kiőrlésű lisztből? Na ugye. Olyan étrendet szerettem volna kialakítani, hogy bármit ehessek, lehetőleg bármikor és mégse hízzak, sőt, ha lehet megszabaduljak ettől a három kilótól. Érthető, ha nem nagyon bíztam ilyen táplálkozási módszer létezésében. Végül hallottam egy könyvről, részleteket már ismertem belőle, ami alapján úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az én módszerem. Így hát megszereztem A francia nők nem híznak című remekművet, amely ráadásul a sokat ígérő "A boldog táplálkozás titka" alcímet viseli. Várakozásomnak megfelelően a könyv nekem való étrendre épül, szinte teljesen a szerző elképzeléseinek megfelelően táplálkoztam eddig is,  egy egészen iciri-piciri apróságot kivéve: az adagokat. Azért is volt nehéz az étrendem változtatásával súlycsökkenést elérnem, mert eleve nagyon egészségesen táplálkozom, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, halat és húst eszem, nagyon kevés szénhidrátot, zsíros ételt és édességet, fogyasztottam, így nem igazán tudtam drasztikusan változtatni és tanácstalan voltam, hogyan is tovább. A megoldás kulcsa nálam a mennyiségben rejlett, ugyanis mindenből képes vagyok sokat enni, nem vagyok az az ételben turkálós fajta, én bizony mindent megeszek, ami a tányéron van és ízlik, és az étkezés számomra mindig több fogásból áll, leves vagy előétel és desszert nélkül nem kerek az ebéd vagy vacsora. Minimális változtatásokkal mégis több, mint három kilót fogytam az elmúlt hónapban, persze emellett kitartóan edzek is, de az eddig is így volt, nem véletlenül tartják azt, hogy a sport 30 az étkezés 70 százalékban határozza meg a külalakunkat. Ez a módszer azoknak való, akik szívesen áldoznak némi energiát az ételeik beszerzésére és elkészítésére, szeretnek a konyhában tenni-venni, piacra járni, nyitottak az ízekre, mert nekik nem fog gondot okozni a változatos, több fogásból álló étrend összeállítása és elkészítése. Nincs nagy titok, egyszerűen arról van szó, hogy keveset kell enni, de közben élvezni az ízeket, egy étkezésre minél több félét fogyasztani, hogy az ízekkel és ne a mennyiséggel lakjunk jól. Egyféle ízből többet tudunk enni, ha egyhangúan étkezünk, előbb-utóbb nagyobb mennyiségre van szükség ugyanabból az ételből, hogy az élvezeti szintet elérjük. Így az ideális, ha szezonális dolgokat fogyasztunk, mert így tudunk a legegyszerűbben változatos étrendet kialakítani, ahogy a szerző mondja "a legjobbat a legjobbkor enni" és ha minden étkezésre több fogást eszünk, reggelire kettőt, ebédre három-négyet is akár, vacsorára szintén egy-két fogást. Persze, kinek van erre ideje? - kérdezhetik joggal. A jövőben néhány menü összeállítással szeretném megmutatni, hogy egy kis fantáziával szinte bárkinek. 

Mi délben ebédelünk, és általában fél 11-11 körül szoktam nekilátni az elkészítésnek, így egy-másfél órám van rá. Hetente legalább háromszor elmegyek a piacra, de tavasszal és nyáron szinte naponta, hiszen a gyümölcsök nem bírják hűtő nélkül egy napnál tovább, a friss epret, cseresznyét, paradicsomot, borsót viszont vétek hűtőben tárolni. Így azonban elég egy-két nappal előre gondolkozni és a bevásárlásba sem szakadok bele. Az ebéd kitalálásánál és elkészítésénél mindig egy-két alapanyagra koncentrálok és azt variálom több fogásban, így valójában sokszor egy vagy kettő ételből csinálok hármat. Minden fogás nagyon kicsi adag, de mire a végére érünk mégis tökéletesen jól lakunk és az ízlelőbimbóinkat is kielégítettük, hiszen van egy előétel, leves, főétel és desszert. Szerencsések vagyunk, mert a férjem szinte minden nap itthon ebédel és ilyenkor mindig szépen megterített asztal mellett leülünk, közben beszélgetünk, együtt vagyunk, ez a nap fénypontja. Mindig reggelizünk, erre hétköznap is odafigyelek, általában tojást, gyümölcsöt és joghurtot, esetleg zabkását, hétvégén a kényelmes, délelőttbe nyúló beszélgetős reggelikre jöhetnek a szénhidrátok, császármorzsa, amerikai palacsinta, croissant. Amiért a leghálásabb vagyok könyvnek, hogy azóta vacsorázunk is, előtte csak nagyon ritkán ettünk este, a rendszeres vacsora nem fért bele a súlykontrollba, persze ez a mi életmódunkkal megint csak nem volt mindig tartható, hiszen szeretünk eljárni vacsorázni - most ezt is büntetlenül megtehetjük, pedig amióta kislányunk van, fél kilenc előtt ezekre a kiruccanásokra nemigen kerül sor. De az egyszerű hétköznapokon is milyen jólesik a nap végén, néhány finom falat mellett megvitatni kivel mi történt, a vacsora nem csak az étkezésről, hanem az együttlétről is szól. 

A könyv olvasása közben az ember néha szinte elszégyelli magát, hogy nem francia nő, így csak azoknak ajánlom, akik ezzel a sanyarú, ám de megváltoztathatatlan  ténnyel képesek lesznek megbirkózni és továbbra is együtt élni. A könyvet érezhetően áthatja a jószándék, hogy a többi elmaradott - különösen amerikai - nőtárson segítsen, kihozza őket a kulináris dzsungelből, és legalább némiképp felzárkóztassa és hasonlatossá tegye őket a teremtés csúcspéldányához, a FRANCIA NŐ-höz. Én a könyv végére ha nehezen is, de feldolgoztam, hogy nem lehetek elég szerencsés, mert ahhoz, hogy a póréhagyma lefőtt vizét igyam egész nap és még élvezzem is talán tényleg francia nőnek kellett volna születni. - De lefogytam 3 kilót, jól érzem magam a bőrömben és emellett azt eszem, amit szeretnék, akkor, amikor szeretném. Kell ennél több? Köszönöm Mireille Guiliano.

Nem piskóta...

Mostanában annyit bénázok a piskótával, hogy muszáj volt valamire felhasználni az elrontott piskóta tortákat. Nem szeretem a felemás megoldásokat, így nálam szóba sem jöhet, hogy bevonom valamivel, majd az eltakarja, hogy nem sikerült jól. Dehogynem látszik sajnos nem fedi azt el semmi, az értő szemek elől, másrészt, ha összeesik, annak az az oka, hogy nem sült át a közepe, a félig átsült piskóta pedig nem túl finom, hiszen ragacsos és szalonnás az állaga. Így feldaraboltam, sütőpapírra raktam és vissza tettem a sütőbe, ahol légkeveréssel 150 fokon roppanósra sütöttem. Pár napig még kint hagytam száradni, utána dobozban sokáig eláll, tökéletes lesz pohárkrémekhez babapiskóta helyett. A piskóta sütésre külön nem térnék ki, a receptet nagyjából mindenki ismeri, én minden héten meg fogom próbálni, nagyon sok tippet és tanácsot kaptam, hogy mik a lehetséges okai annak, hogy folyton összeesik. Ha rájövök, és sikerül egymás után legalább ötször tökéletes minőségben piskóta tortát készítenem, akkor készen állok a piskótáról szóló bejegyzésre is. Addig is, maradok a pohárkrémnél. 

A kislányom keresztelőjére készült ez a finomság, úgyhogy egyből harminc ember tesztelte le, ráadásul a másik desszert a Pezsgőház fantasztikusan finom dobos tortája volt, így külön büszke vagyok rá, hogy mind elfogyott és egytől-egyig dicsérték. Persze, gondoltam én is, mégis mi mást mondhatnának szerencsétlen vendégek, mint azt, hogy finom, de amikor azzal a kérdéssel jöttek oda, hogy ebből fejenként mindenkinek csak egy jut vagy ehetnek többet is, akkor azért megnyugodtam, hogy ha az eredeti terv szerinti piskóta torta nem is jött össze, azért annyira mégsem hibáztam nagyot.

Hozzávalók: 

300 gramm mascarpone

300 gramm fehér csokoládé

2,5 dl tejszín

40-50 kocka piskóta (egy tepsi)

500 gramm eper

30-40 szem cseresznye

A sziruphoz:

egy csokor friss menta

néhány levél friss citromfű

egy citrom

60-70 gramm cukor

Elkészítés:

A fehér csokoládét vízgőz fölött felolvasztom, gyorsan, minél kevesebbet kevergetve, hogy nehogy szemcsésedjen, esetleg egy fél mogyorónyi vajat is hozzá lehet adni. Ha felolvadt, akkor rögtön kanalanként belekeverem a mascarponét, fontos, hogy a mascarponét keverjük a csokihoz és nem fordítva. 300 gramm epret pürésítek és hozzákeverem, a tejszínt keményre verem és azt is hozzáforgatoma  krémhez. 

A sziruphoz egy kevés vizet forralok, éppen annyit, hogy a cukrot majd ellepje, elkeverem benne a cukrot, a citrom reszelt héját, beledobom a menta és a citromfű leveleket és összeforralom 1-2 perc alatt. Ha készen van kiszedem a leveleket és a citromlevet átszűrve hozzáadom. A piskóta kockákat meglocsolom a sziruppal, vagy néhány másodpercre megfürdetem benne, ez attól függ, hogy mennyire kemény a piskóta. 

A maradék epret szépen felvágom és a poharakba rendezem a piskótát, az epret és a krémet. Üvegpohárban mutat a leginkább, lehet alkoholos, koktélos poharakba is rendezni, de akár egy vizes pohárban is guszta, attól függ mekkora adagokat szeretnénk és hány felé akarjuk osztani. A cseresznyéket fürtönként ráhelyezzük és mentalevéllel díszítjük. Néhány órára érdemes hűtőbe tenni, hogy összeérjenek az ízek.

Tavaszi fogások: Spárgakrémleves, cukorborsó krémleves és borsó főzelék mentával

Spárgakrémleves

A krémlevesek közül a spárgakrémleves az egyik kedvencem, ilyenkor hetente legalább kétszer biztosan a menü része. Egy Gordon Ramsay recept alapján készítem, összevágok egy vöröshagymát, két szál újhagymát, olajon megdinsztelem pár perc alatt, majd egy szál új sárgarépát felkarikázok és hozzáadom. Ha megpuhult, rádobom a feldarabolt zöldspárgát, és fedő alatt párolom körülbelül 10 percig, ha kész, néhány virágot kiveszek a turmixolás előt és félrerakom díszítésnek. Felöntöm csirke vagy zöldség alaplével, összefőzöm, összeturmixolom, majd szitán leszűröm, közben egy fakanállal finoman átpasszírozom rajta. A végén egy deci tejszínt hozzákeverek, és egy-egy vékony szelet pirított sonkával vagy mozzarellás esetleg kék sajtos pirítóssal tálalom. Ha nincsen otthon alaplevünk, akkor leveskockát is használhatunk hozzá, én DM-ben kapható bio leveskockákat használom jobb híján. Alaplevet érdemes előre elkészíteni és ha van hely a hűtőben, lefagyasztani, hiszen rengeteg ételhez tudjuk használni, és sokkal ízletesebb és egészségesebb, mint a leveskocka.

Cukorborsó krémleves

Szintén egy Gordon Ramsay szakácskönyvből származik a recept, bár némileg változtattam rajta, az elkészítése nagyon hasonló a cukorborsó főzelékhez. Egy-két szál újhagymát vagy egy póréhagymát felaprítunk, olajon üvegesre izzasztjuk, majd hozzáadjuk a kifejtett cukorborsót, négy személynek körülbelül egy kiló kell hüvellyel együtt. A borsót átforgatjuk, kicsit hevítjük a hagymával együtt, majd felöntjük alaplével, és hozzáadunk egy feldarabolt vöröshagymát és néhány darab alaposan megmosott hüvelyt is. Összefőzzük majd összeturmixoljuk és egy szűrőn átpasszírozzuk (a passzírozást nem lehet kihagyni, ha a hüvelyt is belefőztük és turmixoltuk).  Amikor kicsit már kihűlt, hozzákeverünk egy deci tejszínt, friss borssal és szerecsendióval ízesítjük. Nagyon finom ha turmixolás előtt néhány levél entát is teszünk bele. A képen sonkával tálaltam, de gyakran szoktam egyszerűen csak egy kis kanál tejszínnel meglocsolni a tetejét.

Cukorborsó főzelék mentával

Az örök klasszikus borsófőzelék, kicsit újragondolva rántás, habarás nélkül és friss mentával a fűszerkertből. A cukorborsót kifejtjük, négy adaghoz hüvellyel együtt körülbelül 1200-1500 grammra lesz szükség. Újhagymát, póréhagymát karikákra vágunk és olajon üvegesre pirítjuk. Rászórjuk a cukorborsót és kicsit átforgatjuk rajta, majd felöntjük tejjel, éppen annyival, hogy ellepje és hozzáadunk egy négybe vágott vöröshagymát és megfőzzük a borsóval együtt. Vigyázzunk, hogy ne főzzük agyon, hogy még érezzük a  zsenge borsószemeket a főzelékben. Amikor készen van egyharmadát kiveszem a hagymával együtt és összeturmixolom, beledobok egy csokor mentalevelet és azt is elturmixolom benne, majd visszaöntöm a borsóra és besűrítem vele. Lehet rakni még bele egy kevés tejszínt is. Feltétnek serpenyőben pár perc alatt sonka szeleteket sütök hozzá.

Jó étvágyat!

Sütemények a piknikkosárba

A lét elviselhetetlen könnyűsége - a piknikezésről ez a Kundera regény címe jut eszembe. Találó, hiszen nincsen annál gondtalanabb időtöltés, mint egy finomságokkal megrakott kosárral kimenni a szabadba, végigheveredni egy pléden és hallgatni a természet zsongását, a madarakat, figyelni a  fűben neszező bogarakat, a fák levelei között finoman átszűrődő napfény játékát és élvezni az édes semmittevést. Ilyenkor viszünk magunkkal könyvet is, de rendszerint szinte semmit nem haladunk az olvasnivalóval, mert annyira jó csak úgy lenni, nézelődni, hogy a könyv leginkább fejtámaszként szolgál. Az igazi piknik sütemény nélkül, olyan, mint a fagyi tölcsér nélkül. Jó, jó, de valahogy nem az igazi, hiányérzetem van nélküle. Praktikus olyan desszerttel készülni, ami guszta marad a zötykölődés után is, és az sem árt, ha kézből ehető, bár mi mindig viszünk magunkkal evőeszközöket, kis terítőt, sőt még szép borospoharakat is. A piknikkosárba három olyan süteményt ajánlok, amelyek nem különösebben időigényesek és olyan finomak, hogy hazafelé már biztosan nem kell cipelnünk őket.

Mákos-narancsos kocka

A sütemény alapjául szolgáló eredeti recept a Mennyei Édesség blogról származik, egy kicsit változtattam rajta. 

Hozzávalók:
250 gramm darált mák
2 evőkanál liszt
3 dl tejszín (házi)
120 gramm nádcukor
4 tojás
egy marék kandírozott narancshéj
egy citrom reszelt héja
100 gramm étcsoki

Elkészítés:

A sütőt előmelegítem 180 fokra közben a tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját kézihabverővel habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a  tejszínt. A mákot összekeverem a liszttel és a citrom héjjal majd hozzádolgozom a tojásos masszához. A fehérjét kemény habbá verem és egy merőkanál segítségével óvatosan beleforgatom a  tésztába. A végén belekeverem a kandírozott narancshéjjat és az apró darabokra vágott étcsokit. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és körülbelül 20 percig sütöm, érdemes egy tűpróbát végezni. Ha készen van, megvárom, amíg teljesen kihűl, majd óvatosan lehúzom róla a sütőpapírt és felkockázom. 

Fehér csokis-epres muffin

A muffin azon kevés sütemények közé tartozik, amely szinte minimális energiabefektetést kíván az elkészítője részéről mégis maximális élvezetet képes nyújtani, szerintem vetekszik az órákig tartó, konyhában állós, pepecselős süteményekkel. És most jön a "ha". Ez a tétel ugyanis csakis akkor igaz, ha a megfelelő minőségű alapanyagokból készül. Kiváló minőségű csokoládé, tojás, krémes joghurt, és rengeteg vaj. Sokan nem szeretik a muffint, mondván, hogy száraz, fojtós, - persze, mert hiányzik belőle a vaj - mások pedig unalmasnak tartják - mert leragadnak a  csokis változatnál - pedig ez a legjobban variálható sütemény, a kísérletezés lehetősége szinte végtelen.

Ezt a egy Stahl Judit recept alapján készítettem, és szerintem a legjobb muffin lett, amit valaha ettem. Az eper és a fehér csoki együtt nekem egyébként is a gyengém, de a sütéstől karamellizálódott eperszemek az olvadt fehércsokival és a kandírozott narancshéj pikáns ízével egyszerűen maga volt a tömény élvezet. 

Hozzávalók: 

100 g vaj (nem margarin)

100 g fehércsokoládé

200 g eper

250 g liszt (nem teljes kiőrlésű)

egy kévéskanál sütőpor

1/2 kávéskanál szódabikarbóna

egy csipet só

egy dl tej

100 g natúr joghurt

120 g cukor

egy tojás

egy vanília rúd kikapart magja

egy marék kandírozott narancshéj

A receptekben szereplő reszelt citromhéjat és narancshéjat gyakran helyettesítem kandírozott narancs és citromhéjjal, mert sajnos nem kapok olyan gyümölcsöt, aminek a héja kezeletlen lenne, így nincs hozzá bizalmam.

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 fokra és kibéleljük a muffinsütőt. A vajat megolvasztjuk, majd hagyjuk egy kicsit visszahűlni. Az epret és a csokit apró darabokra vágjuk, én az epret kicsit nagyobbakra hagyom. Az epret összekeverjük egy púpos evőkanál liszttel (a megadott mennyiségből vesszük el), ez felszívja  a nedvességet, így nem fogja eláztatni a muffint. Összekeverjük a száraz hozzávalókat: lisztet, sütőport, szódabikarbónát, a sót és a fehércsokit. A tojást összedolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tejet, a joghurtot, az olvasztott vajat a vanília kikapart magját és a kandírozott narancshéjat. Ezután egy fakanál segítségével nagy mozdulatokkal összekeverjük a lisztes keverékkel, nem kell teljesen simára keverni. A tészta felét elosztjuk a formákba, a másik feléhez hozzákeverjük az epret, és azt is belemerjük a tepsibe. Körülbelül 25 percig sütjük.

Epres-almás pite

Ez egy chili&vanília blogról származó recept Mautner Zsófitól, fantasztikusan finom, omlós vajas tésztával és epres-vaníliás-almás töltelékkel. Az alma-eper a vaníliával és a gyömbérrel együtt nagyon pikáns ízvilágot eredményez, igencsak vissza kellett fognom magam, hogy a készítés közben ne egyem meg a töltelék felét. Különösen jó, hogy a recepthez videó is tartozik, amelyből kiválóan megtanulható a pite tészta elkészítése, ugyanis Mautner Zsófi elárulja, hogy mitől lesz olyan omlós és finom, amitől úgy szeretjük. Én ezentúl ez itt bemutatottak alapján fogom az összes vajas tésztát elkészíteni, a recept egyébként variálható és bármilyen gyümölccsel elkészíthető, biztos, hogy kipróbálom eper-rebarbarával, körtével is.

Íme a recept és a videó:

http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2013/04/gyomberes-epres-almas-pite.html

Spárga és cukorborsó pár perc alatt

Az étkezésnél az ízeken kívül számomra nagyon fontos az esztétikai élvezet, a látvány is, amit az étel nyújt. Szeretek játszani a tányéron lévő színekkel, szerintem a tálalás meghatározza az étkezés hangulatát, a teríték, a szalvéta, mind olyan apróságok, amelyek fokozzák vagy adott esetben csökkenthetik az étvágyat. A legegyszerűbb étel is ünnepivé válik szép tányéron felszolgálva és egy hétköznapi vacsorát is meghitté varázsolhat a különleges teríték vagy pár szál gyertya. Van egy kedvenc készletem, olyan, mintha a nagymamámtól örököltem volna - pedig sajnos nem, valójában vadonat új - krém színű porcelán rózsaszín rózsákkal és zöld levelekkel, valahogy ezekből a tányérokból minden finomabb, a tea is jobban esik a bögréiből. Ritkán használom csak, a férjem már tudja, hogyha ezzel terítek akkor különleges nap van. Vannak olyan színek, amelyekről automatikusan egy adott évszak jut eszembe, így az élénkzöld-piros-sárga étel összeállítástól igazi tavaszi hangulatom lesz. Amikor megjelenik a spárga akkor már tényleg itt a jó idő, pár hét és nyár van. Tudom, hogy a spárgából a fehér számít igazán extrának, nem véletlenül tartják a  zöldségek királynőjének, de nekem mégis a zöldspárga a kedvencem. Egyrészt a színe miatt, egyszerűen gyönyörű, az omlettban vagy bármilyen tojásos ételben, vagy koktélparadicsommal, sonkával variálva, másrészt pedig sokkal könnyebb vele bánni, nem kell megpucolni, elég megmosni és letörni a végeit, így pár perc alatt elkészíthető. A cukorborsó szintén azok közé a zöldségek közé tartozik, ami bármilyen ételt képes feldobni, különlegessé varázsolni. Pár szem a tojásrántottába, omlettbe vagy salátába, tésztán, kenyéren, püréként - hihetetlenül változatos a felhasználása, a kis golyókkal remekül lehet díszíteni és kiemelni a tányéron lévő ételt. Amikor egy ilyen guszta alapanyag áll a rendelkezésemre, rögtön beindul a  fantáziám és a lelki szemeim előtt már ott is van friss magos bagetten, a házi tésztán, elképzelem az omlett sárgájába beleolvadni ezt a  sok szép zöldet - néha egészen jó dolgok sülnek ki belőle.

A spárga és a zöldborsó csak pár hétig kapható tavasszal, ilyenkor szinte minden nap az asztalunkra kerül valamilyen formában. Reggelire gyakran eszünk tojást, omlettet, rántottát, lágytojást, ham&eggs-et, bármelyiket lehet variálni velük, de az ebédhez is változatosan felhasználható alapanyagok akár hetekig, úgy, hogy nem válik unalmassá. Néhány ötlet - mert recepteknek túlzás lenne nevezni, az alábbi listát - hogyan csempészhetjük bele a szokásos ételeinkbe a spárgát és a cukorborsót.

Spárgás-cukorbórsós omlett

Nagyon egyszerű, törjük le a zöldspárga végeit, mossuk meg, törölgessük szárazra, néhány hüvely borsót fejtsünk ki. Egy kis kocka vajat olvasszunk meg alacsony fokozaton, rendezzük bele  a serpenyőbe a spárga szálakat, és dobáljuk bele a borsót, tegyük rá a  fedőt 5-10 perc alatt pároljuk puhára. (Én ezalatt az idő alatt szoktam felöltözni és megmosakodni.) Majd verjünk fel két tojást egy nagyon kevés tejjel és öntsük rá. Kockára vagy karikára vágott mozzarellát is tehetünk bele. Pár perc alatt megsül, ha kész, szórjuk meg friss, apróra vágott petrezselyemmel és frissen őrölt borssal.

Ha két személyre készítjük, praktikusabb, ha a spárgát utólag rakjuk bele, mert akkor szépen el tudjuk felezni és félbe hajtani az omlettet. A spárgát és a borsót blansírozhatjuk is, ez egy kicsit kalória kímélőbb, mintha vajon pároljuk. Dobjuk bele forrásban lévő vízbe a zöldségeket, körülbelül egy percre, majd rakjuk hideg  vagy - még jobb - jeges vízbe (ezzel megállítjuk a főzési folyamatot és nem puhul tovább).

Tavaszi ham&eggs

Ha egy kicsit kiadósabb fogást szeretnénk, akkor az előző étel elészítését úgy kezdjük, hogy a felforrósított serpenyőbe pár másodpercre beledobunk néhány vékony szelet  sonkát, éppen annyira, hogy összemenjenek egy kicsit, majd félre tesszük, és utána jöhet a vaj meg a zöldségek, majd ha az készen van akkor vissza a sonka, leöntjük a tojással és erre szórjuk rá a vajban párolt zöldségeket, így egy finom tavaszi ham&eggs-et kapunk. Még mindig 10 percen belül vagyunk és mindössze egy serpenyőt kell elmosogatni.

Sajtkrémes kenyér borsóval és spárgával

Az egyszerű sajtkrémes vagy vajas kenyérből nagyon guszta étvágygerjesztő szendvicset varázsol, ha megpakoljuk borsóval és spárgával. Párolhatjuk vagy blansírozhatjuk is őket, de ha a borsó elég zsenge, akár nyersen is rátehetjük.

Vajon sült sonkába tekert spárga

Előételnek vagy vacsorára főételként is szoktam készíteni sonkába tekert spárgát. A spárgát ilyenkor blansírozom, majd a sonkával együtt egy kis vajon megfuttatom. Mennyei ízt ad a kettő kombinációja. A sonka a borsóval is nagyon jó párosítás, ebben az időszakban gyakran készítek például sonkás-zöldborsós tésztát.

Rántott spárga

Ha találunk friss vastag spárgát, akár zöldet, akár fehéret, nagyon finom rántva is. Én szinte mindent sütőben szoktam rántani, mert akkor nem úszik a lakás a zsírszagban és sokkal kevesebb olaj is elég az elkészítéséhez. Az egészséges táplálkozás hívei a panírozást és a rántott dolgokat általában nem részesítik előnyben, pedig néhány apró változtatással egészséges ételt kaphatunk így is, én nem szívesen mondok le a panírról, különösen a zöldségeken szeretem, hogy finom roppanóssá teszi őket. Ha teljes kiőrlésű vagy tönköly morzsát és nem fehér lisztet használunk a panírozáshoz, és kókuszzsírban sütjük ki, máris egészséges. Mártogatósnak apróra vágott fűszernővényekkel vagy frissen őrölt borssal ízesített natúr joghurtot kínálok hozzá.

Tavaszi saláta cukorborsóval

Íme egy saláta, amilyen egyszerű, olyan szép a friss cukorborsóval és a mélypiros koktélparadicsommal. Zöld saláta alapra ráhalmozzuk a paradicsomot, a szeletekre vágott mozzarellát, megszórjuk néhány szem nyers zöldborsóval, nyakon öntjük egy kis citromlé-olívaolaj-petrezselyem keverékéből álló öntettel, egy kis borsot őrlünk rá és már készen is van.

Lágytojásba mártogatott spárga

A kép magáért beszél, annyira semmiség, mégis egy tökéletes reggeli vagy vacsora.

Miért jó a piac?

Napestig tudnám sorolni az érveket, hogy miért jó piacon vásárolni, így igyekszem kiválasztani azt a néhányat közülük, amelyek nálam különösen fontos szempontot jelentenek a bevásárlásnál. Először is piacon gyorsan lehet vásárolni, és mivel az időnek általában híján vagyok, ezért nekem ez az egyik legfontosabb, ami a piac mellett szól. Ez nyilván csak akkor igaz, ha az ember tudja, mit hol, kinél érdemes keresni, vannak bejáratott helyei, standjai, ez előbb-utóbb kialakul. Egy szupermarketben sosem végzek 20 perc alatt, sokszor majdnem ennyi időbe telik csak az, amíg sorban állok a kasszánál. 

A piac olcsóbb, sokszor jelentősen olcsóbb, mint a boltok, arról nem is beszélve, hogy jóval nagyobb a kínálat. És most jön az aduász, ami - legalábbis  nálam - mindent eldöntő érv a piac mellett, itt könnyen hozzájuthatok a szezonális dolgokhoz, így mindig friss, évszaknak megfelelő ételek kerülnek az asztalunkra. A szezonális táplálkozás nem csak az egészséges étkezés,  hanem a változatos konyha alapja is, hiszen a legtöbb zöldség-gyümölcs pár hétig kapható csak, így ha követjük szükségszerűen változik az étrendünk is. Ezzel a szemlélettel isőt is megtakarítunk, mert nem kell sokat gondolkozni azon, hogy mit főzzünk, én mindig arra találok ki különböző variációkat, aminek éppen szezonja van és nem tudom megunni, hiszen csupán pár hétig tart. Most van például a spárgáé, az eperé, a zöld borsóé, így reggelire spárgás-zöldborsós omlettet eszünk, vagy lágy tojásba mártogatjuk a vajon párolt vagy blansírozott spárgát, esetleg borsós rántottát egy kis újhagymával és előételként, rántva, levesként vagy köretként, de mindig belecsempészem az ebédbe is. Az epret is számtalan módon el lehet készíteni, salátának, desszertnek, levesnek, köretnek, csak a fantázián múlik, hogy mibe tesszük bele, hogyan használjuk fel ezeket az alapanyagokat. 

Utolsó érvként szeretném kiemelni a piac hangulatát. Hetente háromszor járok, és azokon a napokon mindig nagyon friss és energikus vagyok a korai kelés ellenére is. Mióta Rebeka megvan már kevesebb az időm, jobban sietek haza ezért céltudatosabban vásárolok, de még így is feltöltődést jelent végig mustrálni a zöldségeket, a szebbnél szebb vágott virágokat, amelyek nem olyan unalmasak, mint a virágboltok kínálatai, ahol egész évben ugyanazok a virágok kaphatóak. Húsvétkor minden tele volt tulipánnal, jácinttal, nárcisszal, múlt héten csokor számra hordtam haza az orgonát, a férjem mindig csak a fejét ingatja és elnézően mosolyog, amikor tele pakolom velük a lakást. Ezen a héten találtam labdarózsát, egy hatalmas fehér csokor már az asztalunkat díszíti. Ha az ember nyitott szemmel jár a piacon kincsekre lelhet és sok mindent tanulhat az ételekről, növényekről, az egyszerű emberek, nénik, bácsik sokszor olyan tudással rendelkeznek, amit az iskolapadban bizony nem szedhetünk fel. Kaptam már sok receptet, tippet, legutóbb hasznos tanácsokkal segítettek a konyhakertem kialakításában, a néni, aki a palántákat árulta, a kérdéseimből hamar kitalálta, hogy kezdő lehetek mert jóindulatúan végigmért majd annyit mondott  "aranyom vigyen csak két tő paradicsomot, elég lesz az egyelőre magának". 

Igaz, hogy gyorsan meg vagyok vele, de többször kell menni, mert a házi tej, háztáji tejszín vagy a gyümölcs nem áll el napokig, de nekem megéri az élvezetért, amit nyújtanak főzés, evés közben. Vigyázat, a piac szenvedéllyé válhat, fenn áll a veszély, hogyha megkóstolunk egy igazi napérlelete paradicsomot vagy rákapunk a zsíros házi tejre (amelynek a tetején ujjnyi vastagon áll a tejszín) bizony fanyalogni fogunk sparban és értetlenkedünk, hogy tudtuk valaha meginni az 1,5 %-os tejet vagy megenni a víz ízű paradicsomot. Vagy ki tudja, van aki talán még jobban megszereti a szupermarketeket, mert ott mindig van paradicsom és eper is..

Epres-mascarponés piskóta torta

Szeretem a piskótát, főleg friss, piros gyümölcsös krémmel megtöltve. A piskóta tészta elkészítése könnyű, pik-pak össze lehet dobni, fél óra alatt meg is van. Ehhez azonban kell egy jó piskóta tészta recept, ami nekem nem volt. Az interneten nézegettem, millió fellelhető, apró különbségek vannak köztük csupán, míg az egyik recept szerint külön fel kell verni a fehérjét, addig a másik szerint elég csak minden alapanyagot összedolgozni. Sokan sütőport sem írnak hozzá, pedig szerintem szükséges, ahhoz, hogy szép magas legyen a tészta. Mivel a torta emeletes, ezért úgy gondoltam, hogy két piskótát sütök, nem vágom ketté, és mindkettőt másképp készítem el. Egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy receptet, az egyik tésztát kis kiegészítéssel aszerint készítettem, a másikat pedig a dolce vita blogról szedtem, az alapján a  recept alapján, ami egyébként ennek a süteménynek az elkészítéséhez inspirált. Az ismerősöm receptje nyert, amit az alapján készítettem sokkal könnyebb és lazább lett, igaz pár perccel tovább tartott, mert a fehérjét külön kellett felverni hozzá, de megéri az plusz öt perc a végeredményért. A krémet limara péksége epres-mascarponés piskóta tekercs receptje alapján csináltam. Ez a sütemény tipikus példája azoknak a desszerteknek, amelyek elkészítése nem igényel nagy erőfeszítést, azonban nagyon sok múlik a minőségi alapanyagokon.  Lehetőleg házi tojással és háztáji tejszínnel dolgozzunk, a különbség ég és föld, és fontos, hogy az eper is finom érett legyen és ne legyen sérült. A fehér csokiból is érdemes jó minőséget választani. Egyébként általában is igaz, hogy a silány alapanyagokat az étel sem javítja fel, az ínyenc francia írónő és üzletasszony  Mireille Guiliano lényegre törő megfogalmazásával élve, "a szemétből, csak szemét lesz". 

Piskóta tészta

Hozzávalók:

7 tojás
8 dkg liszt
8dkg cukor
egy csomag sütőpor
csipet só
két evőkanál hideg víz
egy citrom reszelt héja

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy 24 centiméteres tortaformát kivajazunk és kilisztezünk. A tojásokat szétválasztjuk, a cukrot és a citromhéjat kikeverjük a sárgájával. A lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral, hozzákeverjük a sárgájához, majd hozzáadom a két kanál vizet. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a masszába forgatjuk, majd beleöntjük a tortaformába. Körülbelül 15 percig sütjük 200 fokon légkeveréssel, az utolsó 5-10 percben lejjebb vehetjük 180 fokra. Nem szabad kinyitni a sütőt, miközben sül, mert összeesik a tészta. Illat alapján is könnyen tájékozódhatunk, hol tart a piskóta. Süthetünk egyet és kettévághatjuk, de készíthetjük két piskótából is, akkor rusztikusabb hatású lesz a torta.

Mascarponés eperkrém

Hozzávalók:
50 dkg mascarpone
24 dkg fehér csokoládé
1,5 dl tejszín
50 dkg eper

Mentás szirup

3 dl víz
5 dkg cukor
egy csokor menta
egy lime vagy citrom

Az epret feldaraboljuk, ha kisebb szemű az eper, a torta tetejére díszítésnek szánt szemeket egészben is hagyhatjuk. A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, majd hagyjuk kicsit kihűlni. Vigyázni kell, mert a fehér csoki könnyen szemcsésedik, ezért gyorsan kell vele dolgozni. A mascarponét kanalanként hozzákeverjük, végül beleforgatjuk a felvert tejszínt. Az eper egyharmadát tegyük félre, a többit hozzákeverjük a krémhez. A sziruphoz a vizet felforraljuk, hozzáadjuk a cukrot, az apróra vágott mentát és pár percig forraljuk, majd hozzáöntjük a citrom vagy a lime levét és a lereszelt héját. Ezzel meglocsolva pikánsabb lesz a tortánk, de ez akár el is hagyható. Az egyik piskóta tetejét megkenjük a krémmel, óvatosan ráhelyezzük a másikat, majd annak is megkenjük a  tetejét és a maradék epret szépen elrendezzük rajta. Menta levelekkel díszíthetjük.

Vasárnapi ebéd

Mindannyian, kicsi és nagy, körbeültük az asztalt, senki nem hiányzott, még a kutya is az asztal alatt feküdt és élvezte a családi együttlét meghitt légkörét. A gőzőlgő húsleves párája gyöngyözött a fazék oldalán, amikor a mama letette az asztal közepére. Mindenkinek Ő mert, szigorú hierarchia szerint, először a papának, majd szépen sorban életkor szerint kaptunk - ez alól kivételt egyedül a  vendégek képeztek – majd utoljára magának szedett. Ahogy a kanalat belemerítettem a levesbe a házi tészta minduntalan próbált leszökni róla, de a mama kézzel gyúrt, papírdobozokban szárított cérnametéltje semmihez nem volt fogható. Már gyerekként is éreztem, hogy ez valami más, különleges, anyukám vagy az általam ismert felnőttek ilyet nem csináltak. Pár kanál leves és az ebéddel együtt elkezdődött a jóízű beszélgetés is. Szomszédokról, rokonokról, a hét történéseiről. Én pedig akár egy puha dunyhába, boldogan süppedtem bele a zsongásba, miközben már a tálalón várakozó rántott húsokkal szemeztem, amihez a mama mindig szalmakrumplit készített, olyat, amilyet csak Ő tudott, zsírban sültet, ropogósat. Az étekzés végén feltette a kotyogóst és az egész szobát belengte a friss kávé illata. Nekünk gyerekeknek ilyenkor már fel szabadott állni az asztaltól, de én soha ki nem hagytam volna, az étkezés csúcsát, a várva várt süteményt. Több, mint húsz év elteltével is úgy érzem a számban az epres piskóta, az almás pite ízét, ahogy ezeknek az ebédeknek a hangulatát is fel tudom idézni magamban. Az otthon ízeit, a nagycsalád nyújtotta biztonságot, egy pár óra gondtalanságot – azóta is ezt jelenti számomra a vasárnapi ebéd. Immár felnőttként, anyaként és feleségként is nagyon fontosnak tartom a közös étkezéseket, amelyek nem csak az evésről szólnak, hanem az összetartozásról, az együtt eltöltött minőségi időről. Nagyon meghatározó élmények ezek a gyerekkori emlékek a családi ebédekről, a közös tésztagyúrással, palacsintakészítéssel konyhában eltöltött délelőttök a nagymamáimmal vagy a délutáni borsófejtés, zöldbab aprítás közbeni nagy beszélgetések. Délutánonként gyakran megfogott minket a mama, két nagy vájlinggal kimentünk a ház mögött elterülő hatalmas kertbe és teleszedtük őket gyümölccsel, málnával, eperrel, szederrel, barackkal, ribizlivel, egressel, ami éppen termett és utána mosatlanul még a naptól melegen megettük őket, a ribizlit a szánkkal húztuk le a fürtökről, a kajszit pedig elég volt megnyomni a tetején egy bizonyos ponton és már szét is nyílt.. Semmi nem esik azóta sem olyan jól, a legelegánsabb étteremben sem, mint, amikor az udvaron rohangáltunk és ő uzsonnára a kezünkbe nyomott egy nagy karéj zsíros kenyeret egy-egy félbevágott almával és azt a játék hevében kimelegedve megettük úgy, hogy még a fülünk is olyan lett. Emlékszem, hogy ültünk a kiskonyha lépcsőjén, mint az orgona sípok és ámulva néztük, ahogy nagy üst fölött kavargatja a forró baracklekvárt, amikor készen lett egy kis tálban félre rakott nekünk, mi azt is alig bírtuk kivárni, hogy kihűljön, sokszor már langyosan torkoskodtunk belőle. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka annak, hogy nála mindig olyan jóízűen ettünk, a falusi levegő, a szakácstudománya vagy a kettő együtt, és Őt már sajnos nem is tudom erről megkérdezni. Azóta is ezeket az ízeket, színeket, hangulatot keresem, a piacon, a konyhában, a családi étkezéseknél, és ha sikerül meglelni, elkapni ezeket a pillanatokat, akkor úgy érzem aznap érdemes volt felkelni.